A 2. napon először Szovátára látogattunk el, ahol elsétáltunk a Medve – tóhoz. Szováta Erdély egyik legismertebb fürdővárosa, amely a Sóvidék területén található. A kiselőadásból megtudtuk, hogy a város legnevezetesebb természeti kincse a Medve-tó, amely a világ legnagyobb heliotermikus tava. Különlegessége, hogy a sós víz felső rétege felmelegszik a napsugárzás hatására, ezért nyáron nagyon kellemes hőmérsékletű. A tó 1875-ben alakult ki egy nagy esőzés következtében, amikor a sós talaj beszakadt és feltöltődött vízzel. A tó medvebőrre emlékeztető alakjáról kapta a nevét. Élveztük a tó szépségét és az erdőből áradó nyugalmat. A Medve-tó természetvédelmi terület, vizét és iszapját mozgásszervi és reumás betegségek kezelésére is használják.

Következő állomásunk Korond volt, amely Székelyföld egyik legismertebb népművészeti központja, főként fazekasságáról híres. A főutcán kirakodó vásár található, ott mindannyian vásároltunk a kézműves termékekből. A faluban számos kézműves műhely is működik, ahol a látogatók megfigyelhetik az edénykészítés folyamatát. Mi Tófalvi Domokos fazekasmester műhelyébe látogattunk el, ahol megfigyelhettük, hogyan készítette elő a mester az agyagot, majd korongon hogyan formázta edénnyé. Domokos rövid idő alatt több tárgyat is készített, majd elmagyarázta, hogy a kész tárgyat megszárítják, ezután kiégetik, hogy megszilárduljon. Ezt követően mázazzák, ami díszíti és vízállóvá teszi, majd egy második égetéssel véglegesítik az edényt. Megtudtuk, hogy a kész edényeket nemcsak formázzák, hanem hagyományos székely-erdélyi motívumokkal díszítik is. A dekorálás folyamatát Domokos mester felesége meg is mutatta nekünk, Az anyag formálását és a korongozást az osztályból négyen kipróbálták és egészen formás kis edényeket alkottak. Ezután megnéztünk egy kis raktárt, ami tele volt a már elkészült kézműves termékekkel és vásároltunk is tálkákat, vázákat. Nagy élmény volt számunkra ez a kézműves foglakozás. Korondi tartózkodásunkat ebéddel zártuk egy helyi pizzériában.

Aztán Farkaslaka településre utaztunk. A kiselőadást tartó tanuló elmesélte, hogy a falu leginkább Tamási Áron szülőhelyeként vált híressé. Tamási Áron a 20. századi magyar irodalom egyik kiemelkedő írója volt, aki műveiben a székely falusi életet és gondolkodásmódot mutatta be. Legismertebb művei közé tartozik az Ábel-trilógia. Tartottunk egy rövid megemlékezést az író síremlékénél, ahol koszorút is elhelyeztünk. A falu környezete dombos, erdős táj, amely az író több irodalmi művének is inspirációt adott.

Ezután Székelykeresztúr felé vettük az irányt. Ellátogattunk a település legismertebb műemlékéhez, a Rhédey-kúriához, amely a 19. században főúri lakóház volt. Megtudtuk, hogy a kúria azért különösen jelentős, mert 1849. júliusában itt szállt meg Petőfi Sándor, mielőtt a segesvári csatába indult. A hagyomány szerint Petőfi a kúria kertjében álló híres körtefa alatt is időzött. Bár a fa eredeti példánya már nem él, de „utódait” oltásokból és csemetékből szaporították tovább, és több helyen – Székelykeresztúron és más Kárpát-medencei településeken is – új példányokat ültettek belőle. A Rhédey-kúria ma emlékhelyként működik, és Petőfihez kapcsolódó kiállításoknak ad otthont.
Következő emlékhelyünk Segesvár volt, amely Erdély egyik legjobb állapotban megmaradt középkori városa és az UNESCO világörökség része. A településre érve felidéztük az 1849. július 31-én zajlott segesvári csata eseményit, ahol a magyar sereg vereséget szenvedett a túlerőben lévő orosz hadaktól. Petőfi Sándor ebben az ütközetben tűnt el, utoljára a Fehéregyháza és Héjjasfalva közötti térségben látták. Felmentünk a város legismertebb műemlékéhez, az Óratoronyhoz, amely a 14. században épült, és ma is a város jelképének számít. Az Óratorony egykor a város főkapuja és tanácsháza is volt, ma történelmi múzeumként működik. A torony mellől csodálatos kilátás nyílt a városra.